Mivel több a Légzésszelidítés egy légzéstanfolyamnál, és mit választasz valójában, amikor szakemberre bízod a gyermeked?
Öt szakember látta a gyereket eddig. De egyben egyik sem.
Sok család története hasonlóan indul nálam. A nyitott száj már egész pici korban feltűnt. Voltak szoptatási nehézségek, az oviban logopédus segített, aztán jött a mozgásfejlesztés, a fogorvos, a fül-orr-gégész.
Mindegyik szakember alaposan dolgozott a saját területén. A szájlégzés mégis megmaradt. A gyermek nyitott szájjal alszik, fáradtan ébred, gyakran dugul az orra, és napközben hiába szólsz rá, pár perc múlva megint nyitva van a szája.
Ilyenkor könnyű azt gondolni, hogy nem gyakoroltatok eleget, vagy még nem találtátok meg a jó módszert. Lehet, hogy tényleg egy új gyakorlat hiányzik. Azt viszont csak akkor lehet jól kiválasztani, ha valaki egyben látja a gyermeket, és érti, mi tartja fenn a szájlégzést. Az új látásmódból születik meg a megfelelő gyakorlat, nem fordítva.
A szülők nálam gyakran ugyanazzal a kérdéssel érkeznek: „Ugye még lehet ezen változtatni? Ugye nem vagyunk elkésve?” Erre a helyzetre született meg a Légzésszelidítés.
Ugyanaz a tünet, más háttér
Két gyermek, mindkettőnek nyitva van a szája. Kívülről ugyanazt látod. A háttér mégis egészen más lehet.
Az egyiknél az orr átjárhatósága okoz nehézséget. A másiknál a nyelv nyugalmi helyzete, az ajkak vagy a nyelés működése, a testtartás vagy az alvás játszik szerepet. Gyakran több tényező egyszerre.
Ezért nekem nem elég tudni, hogy a gyermek képes-e orron át lélegezni, amikor megkérjük rá. Azt is tudni szeretném, milyen neki orron át lélegezni.
A tükörpróba jó példa erre. A gyermek orra alá tartott tükör megmutatja, hogy áramlik-e levegő az orrjáratokon. Azt viszont nem, hogyan éli meg ezt a gyermek. Ha neki az orrlégzés kevés levegőt, dugulást vagy fenyegető légszomjat jelent, a teste a szájat fogja választani, akárhányszor szólunk rá.
Megkérdezte már valaki a gyermekedet, milyen érzés az orrán keresztül levegőt venni?
Hogyan született meg a Légzésszelidítés?
A szakmai utam nem a légzéstréninggel kezdődött. Több mint tíz évig edzőként és jógaoktatóként dolgoztam, és diplomás jógamester lettem. A gyermekem születése után fordult a figyelmem igazán a gyerekek és a gyerekek mozgásfejlődése felé.
A gyermekjóga és a mozgásfejlesztés világában tanultam meg, hogy a mozgásokon keresztül rá lehet látni egy gyermek idegrendszerének állapotára. A megfigyelések alapján otthoni tornát lehet összeállítani, amely mozgáson keresztül érleli az idegrendszert, és sokszor nem csak a mozgásban hoz változást. Szívügyemmé vált, hogy egy kisgyermek időben megkapja a neki szóló támogatást.
Közben egyre jobban zavart valami: rengeteg kisgyermeket visznek mozgásfelmérésre, de légzésüket szinte senki nem nézi. Pedig egy figyelmetlen, nyugtalan vagy fáradékony gyermek nehézségei mögött az alvás közbeni légzés zavara is állhat. Kívülről könnyű ADHD-ra gondolni, pedig ilyenkor nagyon hasonló, ADHD-szerű tünetekről van szó, nem ADHD-ról.
A Buteyko-módszerrel először a saját kihívásom okán találkoztam. Több mint egy évig orrspray nélkül nem kaptam levegőt, két hét gyakorlás után pedig elbúcsúztam tőle. Ez vitt a Buteyko Clinic és az Oxygen Advantage légzéstréneri képzések felé.
Edzőként viszont már akkor tudtam valamit: a jó mozgás sem egy-egy izmon múlik, hanem az egész rendszer működésén. A csukott száj sem egyetlen légzőgyakorlaton. Ahhoz, hogy a száj magától csukva maradhasson, nem elég csak az orral foglalkozni. Így fordult a figyelmem még inkább az arcizmok, a nyelvműködés és a nyelvfék felé.
A légzés önmagában is összetett rendszer. Én a 3D-s légzésmodell alapján tanítom: a légzés izommunkán, elsősorban a rekeszizom munkáján alapul, a működését a különböző gázok szintje is befolyásolja, és nagyon szoros kapcsolatban áll az idegrendszer működésével. Mindhárom területet figyelembe kell venni, amikor a szájlégzés megoldására törekszünk. A Buteyko-módszer és a légzőgyakorlatok ennek fontos, nélkülözhetetlen részei, de egyedül nem tudnak minden darabot a helyére tenni.
A nagy eszköztár önmagában nem elég
A sok tudás akkor ér valamit, ha felismerem, mikor melyikre van szükség. És azt is, amikor nem egy újabb eszközre, hanem egy eddig fel nem tett kérdésre.
Vajon hány trénert kell még megvenni?
Egy gyermek myofunkcionális trénert kap. Rágcsálja, harapdálja, végül teljesen szétrágja. Használhatatlan, sőt veszélyes lesz, ezért a család kidobja, és vesz egy újat. Azzal is ugyanez történik.
Hány trénert kell még megvenni ahhoz, hogy végre azt kérdezzük meg: miért rágja szét a gyermek? Tudja-e egyáltalán használni? És hogyan várható így haladás attól az eszköztől?
Ebben az életkorban a túlzott rágás összefügghet például fennmaradt csecsemőkori reflexekkel. Egy szétrágott tréner önmagában ezt nem bizonyítja. Azoknál a gyermekeknél viszont, akiket eddig ezzel a gyanúval vizsgálatra küldtem, a vizsgálat megerősítette, hogy vannak fennmaradt primitív reflexek. Ilyenkor a reflexintegráló tornát végző kollégámmal összehangoljuk a két folyamat lépéseit, mert amíg ez az akadály fennáll, az egész folyamat lassabban halad.
Hasonló jelzés lehet, ha a szülő azt meséli, hogy a gyermek állandóan a takarója szélét rágcsálja. Ilyenkor tudom, hogy érdemes alaposabban megnézni az idegrendszer érettségét és a csecsemőkori reflexeket is.
A nyelv helye a szájpadláson
Azt, hogy „a nyelv legyen a szájpadláson”, sok helyen elmondják, a Buteyko-módszerben is. Azt viszont ritkán bontják le lépésekre, hogy pontosan hol és hogyan, és hogyan tanulja meg ezt egy gyermek. Ezért gyakran megkérdezem a szülőket: a logopédiai terápia során megtanulta-e a gyermek elméletben a helyes nyelvhelyzetet, meg tudja-e mutatni, és fent tudja-e tartani hosszabb ideig a nyelvét a helyes pozícióban? Nagyon gyakran az a válasz, hogy ezzel a terápián nem foglalkoztak. Sok család már itt elcsúszik, ezért nálam a helyes nyelvhelyzet tudatosítása és begyakorlása kiemelt rész. Ehhez szorosan kapcsolódik a nyelvfék kérdése, amelynek a rövidsége, feszessége megnehezítheti a közös munkát.
Felismerés, továbbküldés, következő lépés
Támpontot adhat egy artikulációs vagy hangképzési eltérés is. Nem következtetek belőle, de jelzi, hogy a nyelvfunkciót érdemes alaposabban megnézni. Ha pedig a felmérésben vagy a fotókon rövid nyelvfékre utaló jelet látok, továbbküldöm a logopédus kolléganőmnek. Nála komplex, személyes logopédiai vizsgálat történik, amely nemcsak a nyelvfékre irányul, hanem azt is kifejezetten megnézi, mennyire feszes, mennyire kötött, és mik lehetnek a következő lépések. Nem elég kimondani, hogy rövid a nyelvfék. Tudni kell, mi jön utána.
Csapatmunka, ahogy a legjobbak csinálják
Az Airway Circle nemzetközi szakmai közösségének tagjaként azt láttam, hogy a nemzetközileg elismert szakemberek csapatban dolgoznak. Ez erősítette meg bennem, hogy a legmagasabb minőség így érhető el.
Hogy miért, azt egy történet mutatja meg. Egy kisgyermek TSMT-tornára járt, otthon a logopédiai feladatokat csinálta, tőlem a légzőgyakorlatokat kapta, és emellett egy myofunkcionális trénert is használnia kellett volna. A tréner miatti fogorvosi kontrollon a fogorvos számon kérte az anyukát, miért nem hordja a gyermek napi egy órát a trénert. Arról nem tudott, hány más fejlesztésben vesznek még részt. Különálló szakembereknél sokszor ki sem derül, hogy más is vizsgálta a gyermeket, és adott neki otthoni feladatot.
Ilyenkor nincs szükség arra, hogy újabb nyomás kerüljön a szülő vállára. Ő mindent megtesz. Az adott szakember valószínűleg csak nem mérte fel a család élethelyzetét.
A csapatmunka nem azt jelenti, hogy a szakemberek egymás mellett dolgoznak, és továbbküldik egymáshoz a családot. Azt jelenti, hogy beszélnek egymással. Egy-egy gyermekről közösen gondolkodunk: hány terápia fut most párhuzamosan, mi fér bele a család idejébe és logisztikájába, mi hozza a gyermeknek most a legnagyobb nyereséget, és mit lehet egy időre félretenni. Így alakítunk ki közös terápiás útvonalat, amely a szakmai szempontok mellett a gyermek sajátos igényeit és a család élethelyzetét is figyelembe veszi.
Saját szakmai csapatom fogszabályozási, gyermekfogászati, logopédiai és mozgásfejlesztési területen dolgozó kollégáival egyeztetek, és ha szükséges, a gyermek saját szakemberével is felveszem a kapcsolatot.
A megfelelő gyakorlat még nem stratégia
Egy légzéstanfolyamot könnyű az óraszáma alapján megítélni. A Légzésszelidítés négy élő Zoom-alkalom, összesen nyolc óra oktatás. Ez azonban csak egy része annak, amit a család kap.
Hogy miért nem az óraszám a lényeg, arra egy példa. Egy 3,5 éves gyermek családjával egyetlen 60 perces konzultáción dolgoztunk. Átbeszéltük a helyzetét, és kiválasztottuk a gyakorlatokat, amelyeket a szülő otthon alkalmazhatott. A szülő későbbi visszajelzése szerint ezután megszűnt a horkolás és a fogcsikorgatás, és a gyermek csukott szájjal kezdett aludni. Ez egy egyedi beszámoló, nem eredményígéret.
A tanulság számomra az, hogy nem kizárólag a tréning időtartama számít, hanem azok a konkrét lépések, amelyekkel a változás ténylegesen létrejön. Az óraszámból nem derül ki, mennyire alapos az oktató, mekkora a rálátása, a tapasztalata, és hogy tud-e azonnal módosítani egy gyakorlaton, vagy más szakembert javasolni. Ez a történet azt mutatja, milyen hatékony lehet, ha a megfelelő felmérésre célzottan választjuk ki a gyakorlatokat.
A szülőt készítem fel, nem a gyermeket ültetem a képernyő elé
A tréningen a gyerekek nincsenek jelen. Nem várom el egy kisgyermektől, hogy órákig figyeljen egy online foglalkozáson. A szülőket készítem fel, és minden tesztet, minden gyakorlatot ők végeznek el otthon a gyermekükkel, az életkorához, terhelhetőségéhez és kedvéhez igazítva.
A közös munka már a tréning előtt elkezdődik. A részletes előzetes felmérésben megismerem a gyermek előzményeit, légzését, alvását és korábbi vizsgálatait. A tréning során a szülő az én útmutatásom alapján elvégez egy egyszerű tesztet. Ebből nemcsak azt tudjuk meg, hogy a gyermek képes-e orron át lélegezni, hanem azt is, milyen érzés ez neki: mennyire könnyű, mennyire komfortos. Ezt a kérdést ritkán teszi fel bárki, pedig sokszor éppen itt van a vakfolt.
Kis csoport, mégis saját út
A tréning kis csoportban zajlik, mégis minden családnak saját, privát haladási útja van. A négy hét alatt napi kapcsolatban vagyok a szülőkkel egy külön felületen, ahol csak velem tartják a kapcsolatot. A tréningnek vannak fix gyakorlatai, amelyeken minden család végigmegy, hogy megtanulja a technikát, és tapasztalatot szerezzen velük. Erről szól az első négy hét, de már ekkor mindenki a gyermekéhez igazított gyakorlat- és ismétlésszámot kap. Utána pedig személyre szabottan gyakorolhatnak tovább.
A személyre szabottság számomra nem ott kezdődik, hogy két gyermek más gyakorlatot kap. Ott kezdődik, hogy értem, miért van szükségük eltérő gyakorlatokra, és külön követem a haladásukat.
A kontroll jelentősége: felügyelet és támogatás a folyamatban
Jó dolog, ha a tanfolyam végeztével is lehet kérdezni az oktatótól, azonban ez nem azonos a kontroll alkalommal vagy konzultációval! A kontroll előre meghatározott szempontok mentén nézi meg, hogyan halad a gyermek, mit mutatnak a mérések, és kell-e módosítani a lépéseken. Akkor is, ha a szülő nem érzékel nehézséget.
A Légzésszelidítésben a négy hét alatti napi visszajelzés mellett a választott csomagtól függően a tréning kezdete után 3, illetve 6 hónappal előre tervezett kontroll is része a folyamatnak.
Nem mindegy, kire bízod a gyermeked
Amikor légzéstréninget választasz, valószínűleg megnézed az óraszámot, az árat és a felépítést. Ezek fontosak. Két azonos óraszámú tréning mögött viszont egészen más folyamat állhat. Ezeket a kérdéseket érdemes feltenni, bárkit is választasz:
- Milyen, kifejezetten gyermekekkel kapcsolatos tudással és tapasztalattal rendelkezik az oktató?
- Történik-e egyéni felmérés a kezdés előtt?
- Ha a gyerekek is jelen vannak, milyen korú gyerekek vannak egy csoportban?
- Hogyan igazítják a gyakorlást az én gyermekemhez?
- Mennyi támogatást kapok az otthoni gyakorláshoz az alkalmak között?
- Mi történik, ha egy gyakorlat nem működik?
- Van-e előre tervezett kontroll, vagy csak kérdezni lehet?
- Mikor vonnak be más szakembert, és beszélnek-e egymással a szakemberek?
Egy kisgyermekkel egészen másképp kell dolgozni, mint egy felnőttel, és egy hároméves sem kaphatja ugyanazokat az instrukciókat, mint egy tízéves. A válaszokból sokat megtudsz arról, mire számíthatsz.
Mit választasz valójában?
Amikor a Légzésszelidítés mellett döntesz, nem nyolc óra oktatást és nem egy gyakorlatlistát választasz. Egy olyan folyamatot választasz, amelyben:
- valaki egyben látja a gyermekedet, és keresi, mi tartja nyitva a száját, vagy mi miatt áll még fenn a kihívásotok;
- megtanulod a gyakorlatok technikáját, a gyakorlás mennyiségét és a további lépéseket pedig a gyermekedhez igazítjuk;
- a négy hét alatt napi támogatást kapsz az otthoni megvalósításhoz, akár minden nap kérdezhetsz, és várom is a visszajelzésed;
- a haladást mérésekkel és kontrollal követjük;
- a gyermekkel gyakorló szülőt is felmérem, mert bizonyos állapotokban és betegségek esetén egyes gyakorlatok nem végezhetők – fontos, hogy biztonságban gyakoroljatok;
- figyelünk arra, mi fér bele most a család életébe;
- ha más szakemberre is szükség van, azt is megmondom, és egyeztetünk;
- a következő lépéseket is látni fogod, akkor is, ha később fogszabályozásra is szükség lesz.
A légzőgyakorlat csak egy eszköz. Az igazi különbséget az a szakmai tudás jelenti, amely alapján kiválasztjuk, felismerjük, ha változtatni kell, és végigkísérjük a családot.
Fontos tudni
A Légzésszelidítés nem helyettesíti az orvosi diagnosztikát, sem a fül-orr-gégészeti, fogászati, logopédiai vagy más szakellátást. A szájlégzés mögött eltérő okok állhatnak, ezért nem minden gyermek számára ugyanaz a következő lépés, és a változás mértéke sem kiszámítható.
Ha még csak most kezded megérteni, mit jelezhet a gyermeked nyitott szája, indulj el az ingyenes Szájlégzés kalauzzal. Segítek felismerni azokat a jeleket és összefüggéseket, amelyekre szülőként érdemes figyelned.
Több mindent kipróbáltatok, de a szájlégzés továbbra is fennáll?
Lehet, hogy most nem újabb gyakorlat kell, hanem az eddigiek összekapcsolása, egy személyre szabott stratégia mentén.
Ismerd meg, hogyan dolgozunk a Légzésszelidítés során!