Miért is olyan komplex a szájlégzés, hogy a “csukd be a szád” módszer nem használ?

Ha meg akarjuk érteni a szájlégzés komplexitását, akkor mélyre kell merülnünk a légzés 3 dimenziós világába. Ez tulajdonképpen a helyes légzésminta, a funkcionális orrlégzést jelenti. 

Ez 3 részből áll:

1. A légzés biomechanikája: 

Ami a légzésben résztvevő izmok működésére utal. Ez a működés szemmel is látható, pl. a mellkas, vagy a has területe mozog-e dominánsan.

2. A légzés biokémiája:

Ez alatt azt értjük, hogy légzés milyen hatással van a testünk szén-dioxid egyensúlyára. (nem elírás! a CO2 szint fontosabb, mint hinnénk!)

3. A légzés pszichofiziológiás aspektusa:

Ami pedig a légzés és a vegetatív idegrendszer szoros összefonódására      utal.

Ha ebből a 3-ból akár egy olyan terület van, ami felborul, az borítja az egész rendszert, és ez most csak a légzés része, a nyelvre később térek ki.

Szájlégzésnél a biomechanika úgy alakul, hogy a mellkasi területet látjuk dominánsan mozogni, ami egy felületes, gyors, de nem hatékony légzés. Ilyenkor a tüdő felső, vagy esetleg középső részét használjuk. A rekeszizom, ami a fő légzőizmunk ilyenkor alig jut szerephez. Azonban a légzést el kell látni, ilyenkor más izmokra hárul a rekeszizom munkája, amik így túl fognak terhelődni. (“be van állvan a csuklyám”)

Ha alig használjuk a rekeszizmot, az egy idő után hajlamos lesz az elgyengülésre és fontos funkcióit nem látja el, pl a gerincstabilizáció (jön rossz testtartás, a mozgásminőség romlik), a nyirokkeringés támogatása, vagy a medencefenék optimális működése.

A légzés biokémiája szájlégzéskor meglepően alakul. A túlzottan nagy és gyakori levegővételek következtében a vérben lecsökken a CO2 parciális nyomása. Ennek egyik következménye, hogy a simaizmok megfeszülnek testszerte, az erek pedig összeszűkülnek. Tehát nem lesz jó a vérellátás a testünkben, és oxigénből is kevesebb lesz, hiába gondoltuk azt eddig, hogy a nagy levegővételek = több oxigén. Sőt! A lecsökkent CO2 szint hatással van arra, hogy az oxigén molekula be tud-e jutni a sejtbe, vagy nem. Alacsony CO2 szintnél nem tud leválni a hemoglobinról (BOHR hatás), és a sejteknek oxigénhiányos környezetben kell energiát termelnie. Ez egy nagyon lassú, és rossz hatékonyságú folyamat, minek következtében melléktermék is keletkezik. 

A biokémia (pontosabban a CO2 gázzal szembeni érzékenységünk) meghatározza, hogy az agyi légzőközpont milyen gyakran adja ki a levegővételi parancsot. Ha egy gyermek, vagy felnőtt szervezete adaptálódni tud a magas légzésszámhoz (túllégzés), ami innentől új normává válik. Mivel ez egy automata folyamat, az agyi légzőközpont ezt a magas légzésszámot, és nagy levegővételeket dobja vissza újra és újra, fenntartva ezt a negatív spirált. 

A hiperventilláció (=túllégzés) következtében az ember egyre nagyobb légszomj érzetet tapasztal, akár már nyugalmi helyzetben is. Ez olyan érzés, mintha szeretnél mélyebb, vagy nagyobb levegőt venni. Nincs elég levegő! Adja ki a parancsot a szervezet, vagyis ki kell nyitni a szájat. Végre jön a megkönnyebbülés. Így válik világossá, hogy akár a túllégzés hogyan vezethet szájlégzéssé, és miért nem hat semmit, ha becsukatjuk a gyerekkel a száját. Attól még ott van a háttérben az a fránya automatizmus, ami a légszomjot előidéző mintát dobja vissza újra és újra. 

Szájlégzés hatására az idegrendszer szimpatikus működése (üss vagy fuss) aktiválódik, tehát túlélő módba kapcsolunk. Ez azért van, mert az evolúció során akkor kellett szájlégzés használnunk, amikor fenyegető volt a helyzet, és rövid idő alatt harcoltunk, vagy menekültünk. Tehát a szájlégzés a túlélés eszköze, na de nem 0-24-ben! 

Ha állandóan a száján keresztül lélegzik egy gyermek, az idegrendszere állandó készenlétben van. Még alvás közben is. Ez azért probléma, mert a paraszimpatikus idegrendszeri működés, ami az alváshoz kellene, végig háttérbe szorul. A fontossági sorrend végére kerülnek a regeneráló folyamatos, a reprodukciós folyamatok, a méregtelenítés, növekedés és emésztés is. Hiszen stresszhelyzetben, ezek másodlagosak. 

A túllégzés és a szájlégzés is az idegrendszer túlélő üzemmódját erősíti, tehát a rossz légzés stresszessé, szorongóvá tehet, és bele is ragaszt a biokémia automatizmusa révén. Ezért fontos lenne vizsgálnia a szorongó vagy depressziós emberek légzési jellemzőit.

Hamarosan folytatódik…